A Vérfű, kis népies neve:
Csabaíre, pimpernel
A Vérfű, kis leírása
Szélporzású növény, termése az aszmag.
A kis vérfű a vérfű nemzetség tagja, évelő növény és ehető. 20-90 cm magasra növő, illatos levelű növény. Levelei tőrózsát alkotnak, páratlanul szárnyaltak, levelei tojásdad alakúak, 3-9 szeresen fogazottak. Április és július között virágzik. Sziromlevél nélküli virágai hosszú, tőkocsány végén 1-2 cm széles fejecskevirágzatban gömbszerűen nőnek. A középső virágok hímnősek, az alsók, bókoló virágok hímivarúak. A nőivarú virágzatnak piros ecsetszerű bibéi vannak.
A Vérfű, kis elterjedése
Sziklás, száraz gyepeken fellelhető, de a gyógynövényt termesztik is. Európában, Dél-nyugat Ázsiában és Észak-Afrikában is honos, kedvelt gyógynövény.
Hogyan gyűjtsük a Vérfű, kis gyógynövényt?
Hajtását, virágzás előtti zsenge levelét fogyasztják.
A Vérfű, kis hatóanyagai:
Drogja a sanguisorbae minor folium a friss levelekben.
Hogyan gyűjtsük a Vérfű, kis gyógynövényt?
Hatóanyagai között megtalálhatóak a tripertének mint az urzolsav, tormentinsav, tormentozid is. A kis vérfű tartalmaz még fenolkarbonsavat, cserzőanyagokat, flavonoidokat, ß-szitoszterolt és illóolajat is.
A Vérfű, kis felhasználása:
Népi gyógyászatban sebek, vérzések, hasmenés kezelésére alkalmazták, de
az őszi vérfű alkalmazása elterjedtebb mint a kis vérfű alkalmazása.
Étvágygerjesztő és emésztést serkenő hatással rendelkezik a kis vérfű.
Jó tudni a Vérfű-ről!
–
Érdekesség a Vérfű, kis kapcsán:
A monda szerint a XVI. században Csaba hun királyfi a katonáit a kis vérfűvel gyógyította, innen ered a népi elnevezése a csabaíre név.
A Vérfű, kis az alábbi gyógynövény kategóriába tartozik:
Zöld vagy nem feltűnő virágok, kétszikűek.