A tejnedvek bizonyos növények tejcsöveiben bezárt, tejszerűen folyó anyagok. Tulajdonképpen vízzel képzett emulziók, melyek tartalmazhatnak például keményítőt, zsírt, cukrot, gumit, kaucsukot, inulint, gyantákat (fecskefű, gyermekláncfű, katángkóró, ópium, gólyahír). A gyógyszeripar használja porított formában, kézre cseppenve sok növény tejnedve allergiás, viszkető hatást válthat ki.
Gyógynövény – Lektinek
A lektinek (fitohemagglutininek) olyan fehérjék vagy származékaik, melyek megkötik a cukrokat. Kapcsolódnak a sejthártya szerkezetében található glikoproteinhez. Jelentős részük kicsapja a vörösvérsejteket, gyakran van mitogén (sejtosztódást serkentő) hatásuk, és serkentik a nyiroksejtek (limfociták) szaporodását. Hőérzékeny anyagok, melyek a főzés során elbomlanak (nyers bab, borsó, szója, lencse, földimogyoró, ricinus). Különböző növényi részek mérgező anyagai, melyeket régebben toxalbuminoknak (-mérgező fehérjék-lásd: mérgező növények) is neveztek.
Az izolált lektineket használják a vércsoport meghatározásban (a vörösvérsejt agglutinációs hatása miatt). A limabab magjaiból előállított lektin az „A” vércsoport kimutatására szolgál, a Lotus tetragonolobus viszont a „O” vércsoport esetében hat fajlagosan, az idegenföldi Bandeira simplicifolia lektinjével a „B” vércsoportot lehet azonosítani. A lektineknek nagy jelentőségük van az immunológiai, onkológiai és szövettani vizsgálatokban is.