A Mirhafű népies neve:
Libatop, libaparéj, libatalp.
A Mirhafű leírása
A disznóparajfélék családjába tartozó, évelő vagy egyéves, lágyszárú növény. Aromás illatú mirigyes növény. Lándzsás levelei fajtól függően ép szélűek, fogazottak vagy csipkések. Virágai lepellevelekkel borítottak, többszörösen elágazó bogas virágzatúak.
A Mirhafű elterjedése
Észak- és Dél-Amerikában honos növény, azonban korábbi időkben Európában is termesztették.
Hogyan gyűjtsük a Mirhafű gyógynövényt?
–
A Mirhafű hatóanyagai:
Illóolajok, aszkaridol és pinokarvon főkomponenseket tartalmaz. Illóanyaga kiválthat szénanáthát, allergiát. Drogja a chenopodii ambrosioides herba, virágzáskor a föld feletti részeket gyűjtik és szárítják.
A Mirhafű felhasználása:
Közép-Európában a népi gyógyászatban már igen ritkán alkalmazzák. A Földközi-tenger vidékén azonban előszeretettel használják különböző gyomor- és bélpanaszoknál. Illóolaja miatt féreghajtásra is alkalmazták, mérgezősége miatt inkább az állatgyógyászat alkalmazza.
Homeopátiában agyi vérkeringési zavarok esetén illetve májbetegségeknél hatásosan alkalmazzák.
Jó tudni a Mirhafűről!
–
Érdekesség a Mirhafű kapcsán:
–
A Mirhafű az alábbi gyógynövény kategóriába tartozik:
Zöld vagy nem feltűnő virágok, kétszikűek.