A növényekkel való gyógyítás alkalmasint igen egyszerű tudomány. Hajdanán a gyógynövényekről azt tartották, hogy mindegyiknek csak egy-egy erénye, egy bizonyos haszna van. Valójában egy-egy gyógynövény a betegségek egész sorának gyógyítására használható.
Ha valaki elmegy egy könyvesboltba és átfutja a gyógynövényes könyvek kínálatát, könnyedén bukkanhat mindent felölelő, enciklopédikus művekre, bennük gyógynövények százaiból összeállított számtalan speciális receptre. Éppen ebben rejlik a veszély a herbológiával ismerkedők és foglalkozók számára: tudniillik elvesznek ebben a bonyolult szövevényben, ugyanakkor elképzelhető, hogy nem szerzik meg az egyszerű és alapvető tapasztalatokat kisebb számú gyógynövénnyel sem. Természetesen a bonyolultságnak is megvan a létjogosultsága, hiszen a gyógynövények összetettsége végső fokon meg kell feleljen az egyén, a szervezet összetettségének. Mindazonáltal elsőként mindenkinek meg kell ismerkednie a gyógynövény használatának legfontosabb alapelveivel.
A gyógynövények használatának három alapelve
Az első a környéken növő gyógynövények használatának alapelve.
Az adott területen gyakori, jellemző betegségtípus valamelyest összefügg a környezeti viszonyokkal. Például, az északi területek népessége gyakran betegszik meg hörghurutban (bronchitis), míg a déli, melegebb klímájú országok lakossága a parazitafertőzéseknek van kitéve. Ugyanígy, az adott területen növő gyógynövényekre is hatnak a környezet jellemzői, és különösen alkalmasak a vidék éghajlatával és más, a környezet sajátságaival összefüggő betegségek kezelésére. Bármely területen hozzávetőlegesen egy tucat olyan fontos gyógynövényfaj él, amelyeket a területen előforduló betegségek legtöbbjére használni lehet.
A második az enyhe hatású gyógynövények használatának alapelve.
Ezeket szinte megszorítások nélkül, bőségesen lehet alkalmazni, általános hatást gyakorolnak a szervezet egészére, elősegítve a gyógyulás folyamatát a kórok sokféle fajtájában. Ezért a környéken termő enyhe hatású gyógynövények csaknem bármelyike felhasználható.
A harmadik alapelv, hogy az enyhe hatású gyógynövényeket nagy dózisokban kell használni.
Csak nagy adagjaiknak van olyan erejük, hogy leküzdjék a betegségeket, éppen mert enyhe hatásúak.
Talán ez utóbbi, az enyhe hatású gyógynövények nagy adagokban való használata a legfontosabb tanulság, amit gyógynövényes természetgyógyász, herbalista gyakorlat során leszűrhetünk. Ez a lényegi különbség az italként fogyasztott tea, amelyhez csak kis mennyiségű gyógynövény szükséges, és a gyógyításra használt tea között, amely nagyobb adag gyógynövényből készül.
Nagyon sokan isznak betegségük kúrálására olyan gyógynövényteákat, hogy egy csipetnyi gyógynövényt beleszórnak egy csésze forrásban levő vízbe, és azt várják, hogy az majd megteszi hatását. Általában azonban ez nem következik be. Meglehet, arra lenne szüksége az illetőnek, hogy napokon át jó pár csésze sokkal erősebb teát igyon a kielégítő eredmény érdekében.
Komplex gyógynövényhasználat
A környékbeli gyógynövények azáltal eredményeznek gyógyulást – ha hosszabb időn át megfelelő módon használják őket —, hogy átadják a környezet gyógyító energiáját a felhasználónak. A páciens állapotának gyorsabb változása érdekében szükség lehet arra is, hogy más területekről is gyűjtsünk a célnak megfelelő gyógynövényeket.
A komplex gyógynövény-használatra akkor kerül sor, ha valaki:
- Vonakodik nagy adagokban használni az enyhébb hatású gyógynövényeket;
- Türelmetlen a tünetek enyhülését kivárni;
- Elsődlegesen más klímában, más évszakban termett, illetve magas feldolgozottsági fokú táplálékokat, „ipari tápot” fogyaszt;
- Nem szánja rá az időt és energiát, hogy meghatározza és begyűjtse a környékbeli gyógynövényeket.
Sajnos, a fenti esetek valamelyike, olykor nem is egy, a legtöbb emberre érvényes. Ilyenkor az illetőnek sokkal többféle gyógynövénnyel kell megismerkednie, és az adagolásukat is igen gondosan ki kell kísérleteznie, be kelt állítania, eltalálandó a hatékony mennyiséget.
Az alapvető receptekben, illetve készítményekben olyan gyógynövényeket kell használni, amelyek egymás tulajdonságait kiegészítik és kiegyensúlyozzák, hogy az összetételükben alkalmasak az adott betegségek kezelésére és megfelelnek a felhasználó szervezetének, alkatának is.
Mindegy, ki melyik utat választja, ahhoz, hogy a gyógynövényes kezelés valóban hatásos legyen, elengedhetetlen, hogy az illető megszüntesse a betegséget kiváltó tényezők hatását. Az életmód jellemzői közül legfőképp a táplálkozás gyakorolja a legnagyobb hatást az egész szervezet egyensúlyára.
A gyógykezelés időtartama
Általában a legtöbb heveny betegség esetében kedvező hatást lehet elérni már három nap alatt is gyógynövények alkalmazásával és a helyes táplálkozás beállításával, illetve az életmód többi elemének rendbehozatalával. De ha így is van, a gyógynövényterápiát egy-két héttel a tünetek megszűntén túl is folytatni kell, hogy teljesebb gyógyulást biztosítsunk, és elkerüljük a betegség visszatérését, kiújulását. Minthogy a gyógynövények jótékony, normalizáló hatással vannak a szervezet egészére, nem csak a kezelésben megcélzott szervek, szervrendszerek, hanem mások, az egész test állapota is javul. Ha nagyjából három napon belül nem mutatkozik kedvező hatása a kezelésnek, a felhasznált gyógynövények helyett másokat kell alkalmazni.
Ugyancsak használunk gyógynövényeket a hosszan tartó, idült betegségek kezelésére is. Ilyen esetben több gyógynövényből összeállított, kiegyensúlyozott készítményből nyert teát kell naponta 2-3 csészével elfogyasztani hosszabb időn át. Fontos tisztában lennünk azzal, hogy az idült betegségek hosszú idő alatt fejlődnek ki és alighanem számos szervi funkció közrejátszik kialakulásukban, az érzelmi szféra jelentékeny befolyása mellett. Ennek következtében nem remélhetünk azonnali eredményt, bár időnként beszámolnak már egy hét leteltével mutatkozó jelentős javulásról is. Általában azonban körülbelül csak annyi hónap elteltével számíthatunk a kezelés sikerére, ahány év alatt a betegség kialakult.
Ha valaki ilyen hosszan tartó kúrának veti alá magát, tisztában kell lennie azzal, hogy, mint minden más a természetben, szervezete is ciklusosán működik. Ez azt jelenti, hogy vannak a gyógynövényterápiának maximális hatékonyságú időszakai, amelyek úgy érvényesülnek leginkább, ha szabályos időközönként szünetet iktatunk a kezelés menetébe.
A hét egy bizonyos napján rendszeresen böjtölni kell, és tartózkodni a gyógynövények alkalmazásától is, így biztosítva a szervezet számára a pihenést és felkészülést, hogy megújult életerővel reagáljon a böjt után.
A főbb gondok, amelyek a gyógynövények használatával kapcsolatban felmerülnek, a következők: az elkötelezettség, a kitartás és következetesség hiánya, az elégtelen, vagy túlméretezett adagolás, a nem eléggé specifikus recept, és talán a legfontosabb, a rossz étrend, a helytelen táplálkozás.
A gyógynövények három funkciója
A gyógynövények különféle tulajdonságait, jellemzőit olyan szoros összhangba kell hozni a kezelt személy adottságaival, alkati sajátosságaival, amennyire csak lehetséges. A gyógynövényeknek három általános funkciója, hatása van a szervezetben, és ezt szem előtt tartva, a szervezet állapotának megfelelően kell az összeállítást elvégezni. A három funkció, illetve hatás a következő:
- Kiválasztó és méregtelenítő — ha a kiválasztást, a mérgek kiürülését serkentő, hashajtó, vizelethajtó, izzasztó és vértisztító hatású gyógyfű / növényeket használunk.
- Fenntartó — ha a tünetek ellen ható, azokat megszüntető gyógynövényeket alkalmazunk, lehetővé téve, hogy a szervezet önmagát gyógyítsa.
- Felépítő, erősítő – ha a használt gyógynövények erősítik, ionizálják a szerveket, a szervezetet.
A gyógynövényes kezelés első szakasza legtöbbször a betegséget okozó, illetve a betegség következtében képződő méreganyagok, más néven toxinok kiválasztása, kiürítése. Ez azonban az energiatartalékok kimerülésével járhat, ezért nem tehető meg olyan személyek esetében, akik legyengültek, illetve hosszú ideje degeneratív folyamat zajlik szervezetükben. E lépés helyett, a legyengült szervezetűek és a betegségből felépülök esetében, illetve a betegségbe visszaesetteknél olyan gyógynövényeket kell alkalmazni, amelyek erősítik a szervezetet. Akár méregtelenítés, akár erősítés a cél, a receptnek, illetve készítménynek tartalmaznia kell olyan gyógynövényt, amely jótékonyan befolyásolja az általános működést, anyagcsere-folyamatokat.
A hosszú ideje degeneratív betegségben, vagy a súlyos tünetekkel járó, heveny betegségben szenvedők esetében az első szakaszban olyan gyógynövényeket keli alkalmazni, amelyek átsegítik a szervezetet a válságos időszakon, a krízisen, és stabilizálják állapotát. Ha ezt elértük, akkor folytathatjuk a kezelést a megfelelő méregtelenítő, kiválasztást elősegítő és erősítő hatású gyógynövényekkel.
Azoknak, akiknek állati eredetű és magas feldolgozottsági fokú táplálékban gazdag az étrendje, különösen nagy szükségük van a mérgek kiküszöbölésére; az ő esetükben azok a gyógynövények a leghatásosabbak, amelyeknek a levelét, illetve virágát használjuk.
Az ellenkező végletet képviselőknek, tudniillik, akik főleg nyers zöldségeket és gyümölcsöket fogyasztanak, ugyancsak szükségük van a méregtelenítésre, mivel általában gyenge a felszívó és elsajátító funkciójuk, azaz az asszimilációjuk; ők a legjobban a gyógynövények gyökerével és kérgével kúrálhatók.
A gyógynövényeket különleges tápláléknak is tekinthetjük. Gyakran igen jót tesz, ha erősítő, tonizáló gyógynövényitalokat fogyasztunk, amelyek segítik a szervezet alapműködéseit.
A kényelem kedvéért bevehetők tabletta vagy por, illetve tinktúra, formájában is. Ezek a tonizáló, erősítő italok jótékony hatással vannak a szervekre, és hasznosak a megelőzésben éppúgy, mint a krónikus betegségek illetve a veleszületett gyengeség kezelésében. Fogyaszthat például valaki egyidejűleg vesére ható, vértisztító, az alsóbb bélszakaszokat befolyásoló, a hormonális egyensúlyt biztosító italokat, egy bizonyos betegség kezelését célzó gyógynövényteával egy időben. Ilyen esetekben külön-külön is elfogyasztható minden egyes italból a teljes előírt mennyiség, de készíthetünk a receptek egyesítésével – minden összetevőből arányosan kevesebbet véve — egyetlen adagot is.
Az előbbit teljes, nagy hatású kezelésnek nevezzük, míg a második a szinten tartó adag, ami általában elégséges, illetve éppen megfelelő a hosszútávú kezelések és a megelőzés céljaira. Mindezek után el lehet kezdeni a szervezet összetettségének megfelelően a komplex gyógynövénykezelést is.