A Csipkebogyó (gyepűrózsa) népies neve:
Csipkerózsa, gyepűrózsa, vadrózsa, bicskefa, ebrózsa termése: csipkebogyó, csipke, csitkenye, hecsedli.
A Csipkebogyó (gyepűrózsa) leírása
A rózsafélék (Rosaceae) családjába tartozik. Cserjés növény, mely megtalálható erdőszéleken, hegyvidékek lejtőin, domboldalakon, legelőkön.
Magas bokor, lecsüngő ágakkal és a hajtásokon sarló alakban hajlított, alapi részükön, korongszerűen kiszélesedő tüskékkel. 5-7 levélkéből páratlanul szárnyalt levelei, fonákjukon legtöbbször mirigytelenek. A csészelevelek kevés, keskeny levélcimpával rendelkeznek, amelyek virágzás után visszafejlődnek. A mintegy 5 cm átmérőjű virágok csupasz kocsányon ülnek. A csipkebogyó a kupacs elhúsosodásával jön létre, tojás vagy kugli alakú, belül szőrös. Szegletes, világos, kőkemény aszmagtermelése van.
A Csipkebogyó (gyepűrózsa) elterjedése
Cserjésekben, világos erdőkben, Európától Közép-Ázsiáig honos.
Hogyan gyűjtsük a Csipkebogyó (gyepűrózsa) gyógynövényt?
A növény gyógyászati célokra használt termését szeptember környékén gyűjtik. A csipkebogyó drogja kétféle alakban kerül kereskedelembe, szárítva és szőreitől, magvaitól megtisztítva „csipkehúsként”.
A Csipkebogyó (gyepűrózsa) hatóanyagai:
A gyepűrózsa bogyója a C-vitaminon kívül számos olyan anyagot tartalmaz, amelyet az emberi szervezet kiválóan tud hasznosítani: pektin, flavonoidok, cukor, alma- és citromsav, cseranyag, A vitamin.
A Csipkebogyó (gyepűrózsa) felhasználása:
A csipkebogyó gyenge vizelethajtású és enyhe hashajtó hatású. A gyümölcssavak és a pektin fokozzák a hatást, terápiás célokra azonban nem alkalmazható kielégítő eredménnyel. Kellemes, édes-savanykás íze miatt a drog élvezeti teaként, vagy ízjavító hatása miatt gyógynövény-keverékekben használható. A csipkebogyómag húgyhólyag- és vesebántalmak, különösen vesekő esetén alternatív gyógymódként alkalmazható. A vitaminban gazdag friss gyümölcshúsból lekvár és gyümölcslé készíthető, illetve vitaminkészítmények alapanyagául szolgálhat.
Sokrétű felhasználását az is bizonyítja, hogy teát, szirupot, lekvárt is csinálnak belőle, bár elkészítése igen munkás, miután bogyóban lévő apró szőröktől csak szőrszitán való átnyomással szabadulhatunk meg.
Már az ókori népek is felismerték gyógyító hatását, főként a sorvadásos betegségek ellen. A C-vitamin fokozza a szervezet ellenálló-képességét, a flavonoidok gyulladásgátló és antibiotikus immunerősítő hatást fejtenek ki, a pektinek pedig segítik az emésztést. A bogyóból készített gyógytea influenzás időszakban, meghűléses megbetegedések idején rendszeresen fogyasztandó. Ismeretes gyógyhatása vese- és hólyagbántalmakra, bélhurut és hörghurut esetén. Emésztést javító hatása közismert, gyenge vizelethajtó tulajdonságú. A csipkebogyó készítmények jól használhatók erősítő, üdítő és élvezeti célokra is. Ízjavító hatása miatt gyógynövény-keverékekben, gyümölcs-teákban széles körben alkalmazzák.
Jó tudni a Csipkebogyóról!
Poros utak mellett ne szedjük a csipkebogyót!
Érdekesség a Csipkebogyó (gyepűrózsa) kapcsán:
Egyes népek még likőrt, bort és pálinkát is készítenek belőle, a svédek pedig levesnek főzik meg. A csipkebogyó tartalmazza a legtöbb C-vitamint az összes vad és kerti gyümölcs közül, sőt C-vitamin-tartalma tízszer nagyobb a citroménál. A bibliában a csipkebokor Mózes elhívatását jelképezi. A középkorban a lángoló csipkebokrot Mária jelképének tekintették, aki érintetlenül lett Isten anyja, ezért a barokk művészetben az égő csipkebokor a szeplőtelen fogantatás jelképe.
A Csipkebogyó (gyepűrózsa) az alábbi gyógynövény kategóriába tartozik:
Piros, sugaras szimmetriájú virágok, 5 sziromlevél.