Gyógynövények tulajdonságai

A gyógynövények igen lényeges vonása, hogy bennük különböző gyógyító tulajdonságok tár­sulnak. Minden fajnak specifikus hatása van a szervezet egyes részeire, bizonyos szervrendsze­rére, ugyanakkor bizonyos mértékben rendelkez­nek teljesen általános hatással is. Ha gondosan mérlegeljük, hogy a kezelendő betegség mely gyógynövényekkel és mely terápiával orvosolható a legsikeresebben, akkor lehetővé válik, hogy a betegség egészével késedelem nélkül szembe szálljunk, így gyors javulás, gyógyulás érhető el minden érintett szervben a gyógynövény lehető legkisebb adagjával.

Minden gyógynövény vegyületek százait tar­talmazza, amelyek valamilyen hatást gyakorol­nak a szervezetre. Ezeknek a vegyületeknek leír­hatók élettani hatásaik, sajátosságaik, így tud­juk, hogy sok növény a csersavaktól összehúzó és vérzéscsillapító hatással rendelkezik, mások aromás illóolajoknak köszönhetik izzasztó, ser­kentő és szélhajtó sajátságukat.

A gyógynövényes gyógyítás sok évszázados gyakorlata folyamán kifejezések, fogalmak szá­zai születtek e tulajdonságok megragadására, le­írására. Manapság hozzávetőlegesen három tu­cat kifejezés, meghatározás állja meg a helyét, –  miután a megegyező tartalmú fogalmakat (szinonimákat) és a ritka tulajdonságokat jelölő ki­fejezéseket kiiktattuk, – amelyekkel a gyógynö­vények legtöbb hatása leírható. Ebben a cikkben ezekről lesz szó. Segítségükkel megismer­hetők a leggyakoribb növényi sajátosságok, ha­tások.

Afrodiziákumok: Növelik a szexuális teljesítőké­pességet és nemzőképességet. Ilyenek: damiana, Chamealirium luteum, ginzeng (Panax ginseng), orvosi angyalgyökér (Angelica archangelica), Astragalus membranaceus, mámorbors (Piper methysticum), közönséges bojtorján (Arctium lappa).

Antiabortívumok: Gátolják az abortív tendenciá­kat, azaz tompítják a vetélésre hajlamosító, eset­legesen vetéléshez vezető hatásokat. Kis mennyiségben kell élni velük a terhesség kezdeti szakaszában. Ilyen gyógynövény a Chamaelirium luteum gyökere, a hólyagos lobélia (Lobelia in­flata), a málna (Rubus idaeus) és a kányabangita (Viburnum opulus) kérge. Ezek a növények nem akadályozzák meg a természetes vetélést, ha a magzat károsodott, rendellenesen fejlődik vagy nem tapadt meg megfelelőképpen.

Antiasztmatíkumok: Ezek a gyógynövények eny­hítik az asztmás tüneteket. Némelyikük, mint a hólyagos lobélia (Lobelia inflata), erős görcsoldó, amely tágítja a hörgőcskéket. Más fajok, például az Eriodictyon californicum feloldják a letapadt váladékot, felszakítják a hurutot. Vannak növé­nyek, amelyeket el kell szívni, azaz a növények füstje hoz gyors enyhülést a panaszokra; ilyen a martilapu (Tussilago farfara) és a molyhos ökörfarkkóró (Verbascum thapsus), amelyeket teaként is lehet fogyasztani. Egyéb, asztmás tü­neteket csillapító növények: bugás jamszgyökér (Dioscorea paniculata), fekete nadálytő (Sym­phytum officinale), örvénygyökér (inula helenium), kései meggy (Prunus serotina) kéreg.

Antibiotikumok: Gátolják a baktériumok, vírusok és amőbák szaporodását, illetve elpusztítják azo­kat. Számos gyógynövény eredetű antibiotikum közvetlen csíraölő (baktericid) hatással rendel­kezik, elsődlegesen azonban a szervezet saját immunrendszerét serkenti. A makacs fertőzések elleni küzdelemben jól tesszük, ha miso, tamari vagy friss joghurt fogyasztásával igyekszünk fenn­tartani a hasznos és szükséges természetes bél­flórát. Fontos antibiotikus hatású gyógynövény többek között az Agathosma betulina, a sono­rai kreozotcserje (Larrea tridentata), a kansasi kígyógyökér (Echinacea angustifolia), az arany­gyökér (Hydrastis canadensis), a mirhafa (Com- miphora myrrha), a közönséges boróka (Junipe- rus communis) tobozbogyója, a kerti kakukkfű (Thymus vulgaris) és a fokhagyma (Allium sativum).

Bőrizgatók: Helyileg fokozzák a vérátáramlást a bőrben, ami bőrpírral jár. Szerepük a gyulladá­sok csillapítása és a mélyebb régiók vérbőségé­nek csökkentése. Hasznosak az ízületi gyulla­dások, reumatikus és más ízületi bajok, valamint rándulások kezelésében. Ilyen gyógynövények: fekete mustár (Brassica nigra) magjának olaja (mustárolaj), erős paprika (Capsicum annuum), fekete bors (Piper nigrum), fenyőolaj (Pinus), kerti kakukkfű (Thymus vulgáris) olaja, eukaliptuszolaj, fahéjfa (Cinnamomum zeylanicum) és kubebabors (Piper cubeba) olaja.

Epehajtók: Az epe vékonybélbe történő ürülését segítik elő. Ezek egyúttal hashajtók is, mivel az epe serkenti az ürítést. Aloe vera, sóskaborbolya (Berberis vulgáris), kerti mahonia (Mahonia aquifolium), Leptandra virginica, tün­dérnyom (Podophyllum peltatum), aranygyökér (Hydrastis canadensis), bugás jamszgyökér (Dios- corea paniculata) és az igazi édesgyökér (Gly­cyrrhiza glabra).

Erősítők: Serkentik, segítik a szervrendszerek mű­ködését. A legtöbb erősítő (ital) általános, úgynevezett tonizáló hatást gyakorol a szervezetre, ugyanak­kor specifikus hatásuk lehet egyes szervrendsze­rekre.

Epeerősítők: (epe elválasztást serkentők) Mahonia aquifolium, Rheum palmatum, Petro- selium spp., Dioscorea paniculata.

Gyomorerősítők (gyomorkeserűk): Agrimonia eupatoria, Gentiana sp., Berberis vul­gáris, Codonopsis pilosula, Inula helenium.

Húgyutakat erősítők (vizelethajtók): Rehmannia glutinosa, Poria cocos, Petroselinum spp., Eupatorium purpureum.

Idegerősítők: Scutellaria spp., Lobélia inflata, Vaferiana offici­nalis, Cypripedium pubescens, Poria cocos.

Májerősítők: Taraxacum officináié, Sassafras albidum, Collinsonia canadensis, Rhamnus purshiana, Podophyltum peltatum.

Szexuális erősítők: Damiana, Panax ginseng, Angelica sinensis, Arctium lappa, Glycyrrhiza glabra.

Szíverősítők: Crataegus oxyaoantha, Convallaria majalis, Pa­nax ginseng, Leonurus cardiaca, Rehmannia glu­tinosa.

Fájdalomcsillapítók: Ezek olyan növények, ame­lyek anélkül enyhítik a fájdalmat, hogy tudatot befolyásoló, bódító hatásuk volna. Némely fáj­dalomcsillapító (analgetikum) görcsoldó hatású is, azaz a fájdalom enyhítése mellett az izmok feszülését is oldja; ilyen a kányabangita (Viburnum opulus) kérge, valamint a kínai angyalgyökér (Angelica sinensis), amely a menstruációs görcsök és fájdalmak csökkentésére használatos.

Mások, mint a szegfűszeg (Eugénia aromatica) és a mámorbors (Piper methysticum) közvetlenül az idegekre hat, és csökkenti az agyban a fáj­dalomérzetet. Ezek alkalmasak a fogfájás eny­hítésére is.

További fájdalomcsillapítók: hólyagos lobélia (Lobélia inflata), illatos macskamenta (Nepeta cataria), kamilla (Chamomiíla recutita), bugás jamszgyökér (Dioscorea paniculata), csukóka fajok (Scutellaria spp.), mezei macskagyö­kér (Valeriana officinalis).

Fertőzésgátlók: A fertőzés megelőzésére a bőrre szórhatok (antiszeptikumok) a baktériumok sza­porodását gátolják, illetve baktériumölő sajátsá­guk van. Ide tartoznak az összehúzószerek is.

Egyéb fertőzésgátlók: aranygyökér (Hydrastis ca­nadensis), körömvirág (Calendula officinalis), so­norai kreozotcserje (Larrea tridentata), mirhafa (Commiphora myrrha), valamint a kerti kakukk­fű (Thymus vulgaris), a fokhagyma (Allium sativum), a fenyő (Pinus), a közönséges boróka (Juniperus communis) tobozbogyója és az orvosi zsálya (Saivia officinalis) olaja.

Féregirtók: Ezek a gyógynövények elpusztítják a bélcsatornában és a bőrben élősködő férgeket és egyéb parazitákat. Ilyen a fokhagyma (Allium sativum), a kerti ruta (Ruta graveolens), a kerti kakukkfű (Thymus vulgaris) olaja, a fahéjfa (Cin­namomum zeylanicum) olaja és a sonorai kreo­zotcserje (Larrea tridentata). A felhasználás so­rán tekintetbe kell venni, hogy a rutaolaj vagy a kakukkfű-olaj súlyos bőrgyulladást okozhat!

Görcsoldók: Meggátolják, vagy oldják az izmok feszülését (spazmusát). Belsőleg és külsőleg egy­aránt használhatók. Az egyik legjelentősebb görcsoldó a hólyagos lobélia (Lobeta inflata), amelyet „gondolkodó fű”-nek is neveznek, mivel sikeresen alkalmazható akkor is, amikor kétsé­gek merülnek föl a kezelés módját illetően.

Görcsoldót a legtöbb készítmény tartalmaz, amely a test ellazulását, energiájának a gyógyulás szolgálatába állítását célozza meg.

További görcsoldók: kínai angyalgyökér (Angelica sinen­sis), fürtös poloskavész (Cimicifuga racemosa), indián asszonygyökér (Caulophyllum thalictroides), csukóka fajok (Scutellaria spp.), mezei macskagyökér (Valeriana officinalis), mámorbors (Piper methysticum), a málna (Rubus idaeus) levele és a kerti ruta (Ruta graveolens).

Gyomorerősítők: (Id. Erősítők).

Hashajtók: Serkentik a bélmozgást. A gyors bélmozgásokat előidéző (perisztaltikát fokozó) erős hashajtókat tisztító, vagy purgáló szereknek is nevezik.

Hánytatók: Olyan anyagok, illetve növények, amelyek a hányás előidézésével a gyomor kiürü­lését eredményezik. Kis mennyiségben nem okoznak há­nyást, viszont vannak más fontos hatásai a szer­vezetre. Ilyenek: hólyagos lobélia (Lobelia in­flata), fekete mustár (Brassica nigra) magva, ipekakuána (Cephaelis ipecacuanha), viaszcserje (Myrica cerifera), örvénygyökér (Inula ’helenium) és benedekfű (Cnicus benedictus).

Idegerősítők: Ezek olyan növények, amelyek csil­lapítják az idegfeszültséget és erősítik az ideg­rendszert.

Izzasztók: Izzadást, verejtékezést okoznak. Az iz­zasztószerek hatékony alkalmazásához koplalás­sal és beöntéssel ki keli üríteni a gyomrot és a beleket. Hashajtót nem szabad használni az izzasztók alkalmazása előtt. Az izzasztó teának forrónak kell lennie; ha hidegen fogyasztják, vizelethajtóként hatnak. Különbséget kell tenni a lazító, nyugtató és a serkentő izzasztószerek kö­zött. Lazító izzasztó az illatos macskamenta (Nepeta cataria) és a citromfű (Melissa officinalis). A serkentő izzasztók általában más serkentőkkel együtt kerülnek alkalmazásra, például gyömbér­rel (Zingiber officinale) vagy erős paprikával (Capsicum annum). Izzasztó gyógynövények a következők: a fekete bodza (Sambucus nigra) virága, a közönséges cickafark (Achiffea mille- folium) virágzata, az amerikai lázgyökér (Eupatorium perfoliatum), izsóp (Hyssopus officinalis), borsmenta (Mentha piperita) és benedekfű (Cni­cus benedictus).

Kőoldók: Azok a növények, amelyek elősegítik az epe- és vesekövek, valamint a vesehomok oldását és kiürülését. A vese- és húgyhólyagkö­vek oldására használandó növények: bíbor séd­kender (Eupatorium purpureum), ragadós galaj (Galium aparine), petrezselyem (Petroselinum spp.), pitypang (Taraxacum officinale), apró csa­lán (Urtica urens), medveszőlő (Arctostaphylos uva-ursi), mezei zsúrló (Equisetum arvense).

Az epehólyag köveire: kései meggy (Prunus sero- tina) kérge, kerti mahónia (Mahonia aquifolium) gyökere és Rhamnus purshiana.

Köptetők: Ezek a gyógynövények elősegítik a kó­rosan fölszaporodott váladék, a hurut tüdőből és torokból való eltávolítását. Hurutoldó, köptető gyógynövények a következők: késer meggy-(Pru­nus serotina) kérge, martilapu (Tussilago farfa­ra), Eriodictyon californicum, hólyagos lobélia (Lobélia inflata), molyhos ökörfarkkóró (Verbascum thapsus), örvénygyökér (Inula helenium), or­vosi pemetefű (Marrubium vulgare) és ánizs (Pimpinella anisum). A váladék föllazítására, a hurut fölszakítására szívjuk be a forró vízbe tett eukaliptusz (Eucalyptus sp.), babérlevél (Laurus nobilis) és orvosi zsálya (Saivia officinalis) gő­zeit (inhalálás).

Lázcsillapítók: A láz csillapítására, illetve meg­előzésére használatosak. Vannak köztük erős ha­tású szerek, amelyeket hűtő lázcsillapítóknak neveznek. A hűtő hatás a vérben levő ártalmas savak (a meleg túltengése) közömbösítésének, illetve a testhőmérséklet csökkentésének tulaj­donítható. Ilyenek a következő fajok: takarmány lucerna (Medicago sativa), amerikai lázgyökér (Eupatorium perfoliatum), bazsalikum (Ocimum basilicum), Centella asiatica, csukóka fajok (Scu­tellaria spp.), tyúkhúr (Stellaria média), tengeri moszatok.

Menstruációt elősegítők: Ezek a növények elő­segítik, illetve megindítják a havi vérzést; hatásukra előbb indul meg a vérzés és előfordul, hogy bővebb is. A múltban ezeket abortívumként, azaz magzatelhajtásra használták, alkalmazásuk azonban rendkívüli elővigyázatosságot igényel. E gyógynövények mindegyikének ugyanis más, igen erős hatásai is vannak a szervezetre, például abban az esetben, ha nem az elvetélés kiváltá­sához szükséges mennyiséget veszik be belőle. Ha egy nő teherbe akar esni, sohasem szabad ezeket a növényeket fogyasztania. Manapság ál­talánosan elterjedt a használatuk a menstruá­ció szabályozására. Erős vérzésmegindító gyógy­növények: csombormenta (Mentha pulegium), közönséges boróka (Juniperus communis) to­bozbogyó (termés), mirhafa (Commiphora myrrha), fürtös poloskavész (Cimicifuga racemosa), kerti ruta (Ruta graveolens), orvosi angyalgyökér (Angelica archangelica) és Asarum heterotropoi- des. E növényeket, rendkívül erős hatásuk és veszélyességük miatt csak orvossal történt kon­zultáció után szabad használni.

Nyálelvólasztást serkentők: A nyálelválasztást serkentő gyógynövények, melyek ezáltal elősegí­tik a keményítő emésztését. Ilyen hatásúak: kan­sasi kígyógyökér (Echinacea angustifolia), feke­tebors (Piper nigrum), erőspaprika (Capsicum annuum), gyömbér (Zingiber officinale), igazi édesgyökér (Glycyrrhiza glabra), Eriodictyon californicum.

Nyálkahártya-bevonó szerek: Nyugtató, csillapító hatású anyagok, – általában nyálka, – amelyek belsőleg alkalmazva védik a sérült, károsodott vagy gyulladásos szöveteket. A vizelethajtókkal együtt többnyire alkalmaznak gyulladáscsökkentő növényeket is, hogy megvédjék a veséket és a húgyvezetékeket (a húgyutakat), különösen, ha veseköve vagy vesehomokja van valakinek.

Fon­tos gyulladáscsökkentők: az orvosi ziliz (Althaea officinalis), a fekete nadálytő (Symphytum offi­cinale), Chondrus crispus, Ulmus fulva, a tyúk­húr (Stellaria media), az igazi édesgyökér (Gly­cyrrhiza glabra), bolha útifű (Piantago psyllium), len (Linum), galambzsálya (Saivia columbariae) magva, Aloe vera, közönséges bojtorján (Arctium lappa) és görögszéna (Trigonella foenum-grae- cum).

Nyugtatók: Az idegrendszert erősen csillapító ha­tású növények. Van közöttük görcsoldó és ideg­erősítő. Nyugtató gyógynövények: mezei macs­kagyökér (Valeriana officinalis), komló (Humu- lus lupulus), kamilla (Chamomilla recutita), má­morbors (Piper methysticum), északi golgotavi­rág (Passiflora incarnata) virága, bakfű (Betonica officinalis), illatos macskamenta (Nepeta cataria), csukóka fajok (Scutellaria spp.).

Összehúzók: összehúzó hatású gyógynövények. Általánosan alkalmazzák vérzés elállítására, vá­ladékozás megszüntetésére, a megduzzadt man­dulák és az aranyér kezelésére. A főbb összehúzószerek csersavat (tannin) tartalmaznak, amely a legtöbb növényben megtalálható, különösen a fák kérgében, összehúzó (adstringens) saját­ságú gyógynövények a következők: viaszcserje (Myrica cerifera) kéreg, fehér tölgy (Quercus alba) kéreg, fodros lórum (Rumex crispus), med­veszőlő (Arctostaphylos uva-ursi), körömvirág (Calendula officinalis), mirhafa (Commiphora myrrha), mezei zsúrló (Equisetum arvense), közönsé­ges boróka (Juniperus communis) tobozbogyó, ernyőskörtike (Chimaphila umbellata), Collinsonia canadensis, Mitchella repens és őszi várázsmogyoró (Hamamelis virginiana).

Puhítok: Olyan anyagok, amelyek puhítják, lá­gyítják, finomabbá teszik és védik a bőrt. Ilyen a mandulaolaj, a barackmagoiaj, a búzacsíraolaj, a szezámolaj, az olajbogyó és a lenmag olaja, valamint az orvosi ziliz (Althaea officinalis), a fekete nadálytő (Symphytum officinale) gyökere, az Ulmus fulva és a tyúkhúr (Stellaria média).

Savlekötők: Ezek a gyógynövények a gyomor és a vékonybél sávtúltengésének megszüntetésében működnek közre. Az esetek többségében nyál­kahártya-bevonó hatásuk is van, azaz védik a gyomor nyálkahártyáját. Ilyen gyógynövény a pitypang (Taraxacum officinale), az édeskömény (Foeniculum vulgare), az Ulmus fulva, a Chond­rus crispus és a kelp.

Sebgyógyítók: A sebgyógyító, sebforrasztó növé­nyek a sebek, sérülések gyógyulását mozdítják elő a sejtosztódás serkentése által. Ilyenek: Aloe vera, erős paprika (Capsicum annuum), fekete nadálytő (Symphytum officinale), görögszéna (Trigonella foenum-graecum), fokhagyma (Allium sativum), körömvirág (Calendula officinalis), roz­maring (Rosmarinus officinalis), kerti kakukkfű (Thymus vulgáris), orvosi ziliz (Althaea officina­lis), Ulmus fulva.

Serkentők: Növelik, mozgósítják a szervezet ener­giáit, élénkítik a keringést, feloldják a gátakat és felmelegítik a testet. Serkentő hatású gyógy­növények: ánizs (Pimpinella anisum), erőspap­rika (Capsicum annuum), fahéjfa (Cinnamomum zeylanicum), kansasi kígyógyökér (Echinacea angustifolia), ginzeng (Panax ginseng), szarszapa- riila (Smilax medica), pitypang (Taraxacum offi­cinale), örvénygyökér (Inula helenium), orvosi an­gyalgyökér (Angelica archangelica), gyömbér (Zingiber officinale), közönséges cickafark (Achillea millefolium), rozmaring (Rosmarinus officina­lis), fokhagyma (Allium sativum), vöröshagyma (Allium cepa), közönséges boróka (Juniperus communis) tobozbogyó, orvosi zsálya (Saivia of­ficinalis), csombormenta (Mentha pulegium), vi­aszcserje (Myrica cerifera) kéreg, Astragalus membranaceus.

Szélhajtók: Gyógynövények és fűszerek, amelyek enyhítik a felfúvódást, felpuffadást és a bélsze­lek okozta görcsös fájdalmakat. Ilyen példának okáért: az ánizs (Pimpinella anisum), a kömény (Carum carvi), az édeskömény (Foeniculum vulgare), a borsoskömény (Cuminum cyminum), a kapor (Anethum graveolens), a gyömbér (Zingi­ber officinale), a borsmenta (Mentha piperita) és a kálmos (Acorus calamus).

Szülésgyorsítók: Azok a gyógynövények, amelyek hatóanyagai kiváltják, illetve serkentik a méhizomzat összehúzódását, ezáltal meggyorsítják a szülés folyamatát. Ilyen fajok: orvosi angyalgyö­kér (Angelica archangelica), fürtös poloskavész (Cimicifuga racemosa), indián asszonygyökér (Caulophyllum thalictroides), közönséges boróka (Juniperus communis) tobozbogyója, málna (Rubus idaeus), Mitchella repens, medveszőlő (Arctostaphylos uva-ursi), Asarum heterotorpioides.

Tejelválasztást serkentők: Tejelválasztást serken­tő gyógynövények a következők: ánizs (Pimpinella anisum) termése, benedekfű (Cnicus benedictus), borsoskömény (Cuminum cyminum), édeskömény (Foeniculum vulgare) és közönséges vasfű (Verbena officinalis).

Váladékoldók – Hurutoldók: A váladékképződés ellen ható, illetve ezek eltávolítását elősegítő gyógynövények. A hurutos állapotok kezelésére szolgáló növények között vannak olyanok, ame­lyek izzadás révén (diaphoreticum), vizeleten ke­resztül (diureticum), és széklettel (laxativum) se­gítenek eltávolítani a hurutot. Ilyen fajok: a fe­ketebors (Piper nigrum), az erőspaprika (Capsi­cum annum), a gyömbér (Zingiber officinale), az orvosi zsálya (Saivia officinalis), a fahéjfa (Cin­namomum zeylanicum), az ánizs (Pimpinella ani­sum), a Centella asiatica, a molyhos ökörfark­kóró (Verbascum thapsus), a fekete nadálytő (Symphytum officinale), a kései meggy (Prunus serotina) kérge és az Eriodictyon californicum.

Vértisztítók: Ezek azok a hatóanyagok, amelyek fokozatosan idéznek elő kedvező irányú válto­zásokat a szervezet állapotában. Használják a vér mérgezettsége ellen, fertőzések, ízületi gyul­ladások, rák és bőrkiütések kezelésére. A vér­tisztítószerek ugyancsak segítenek a vitaminok és ásványi sók felszívásában és az anyagcsere salakanyagainak eltávolításában, kiürítésében.

A vértisztító megválasztásában az a döntő, hogy a gyógynövény egyéb irányú hatásai megfelel­jenek a kezelt betegség, illetve kórállapot konk­rét, sajátos természetének. Ilyen megfontolásból használatos a réti here (Trifolium pratense) a rák ellen, mivel hat a fehérje asszimilációra; a kansasi kígyógyökér (Echinacea angustifolia) a vér savasságának közömbösítésére és a nyirok­nedvek pangásának megszüntetésére; a szarszaparilla (Smilax medica), ha vizelethajtó hatás szükséges, mint fertőzések esetén; a Rhamnus purshiana, ha hashajtóra van szükség a székre­kedés okozta toxikus állapot megszüntetésére; a pitypang (Taraxacum officinale) gyökere – amely májat erősítő, tonizáló és vizelethajtó tulajdonságokat egyesít magában – különösen alkalmas a vér toxicitása következtében kialakuló króni­kus problémák kezelésére; a fekete bodza (Sambucus nigra) virága pedig izzasztó hatással is rendelkezik, ezért alkalmazzák a hűléses beteg­ségek és influenza gyógyításánál a vér tisztítá­sára.

A fent említetteken kívül vértisztító tulaj­donsága van a következő fajoknak: takarmány lucerna (Medicago sativa), Aloe vera, orvosi an­gyalgyökér (Angelica archangelica), közönséges bojtorján (Arctium lappa) gyökér, fekete nadály­tő (Symphytum officinale), aranygyölcér (Hydras­tis canadensis), Centella asiatica, orvosi ziliz (Althaea officinalis), apró csalán (Urtica urens), kerti mahonia (Mahonia aquifolium) gyökér, úti­fű fajok (Piantago spp.), szasszafrasz (Sassafras officinale), medveszőlő (Arctostaphylos uva-ursi), Chrysanthemum morrifolium, kínai angyalgyökér (Angelica sinensis), ginzeng (Panax ginseng), Polygonum multiflorum, kínai ördögcérna (Lycium chinensis), illatos bazsarózsa (Paeonia lactiflora) és Rehmannia glutinosa.

Vérzéscsillapítók: Csillapítják, elállítják a vérzést. Vannak köztük összehúzószerek és véralvadást serkentők. Ilyen gyógynövények: a viaszcserje (Myrica cerifera), Rubus villosus, az erőspaprika (Capsicum annuum), a foltos gólyaorr (Geránium maculatum), a molyhos ökörfarkkóró (Verbascum thapsus), az aranygyökér (Hydrastis canadensis), a mezei zsúrló (Equisetum arvense), a medveszőlő (Arctostaphylos uva-ursi), a fehér tölgy (Quercus alba) kérge, a fodros lórom (Rumex crispus), az őszi varázsmogyoró (Hamamelis virginiana), és a Panax notoginseng.

Vizelethajtók: Növelik a vizelet mennyiségét. Vizelethajtókkal kezelik a vízvisszatartást (a folya­dékpangást a szövetekben, a retenciát, ödémát), a kövérséget, a nyirokcsomó duzzanatokat, az ideggyulladásokat, köztük a derékzsábát (lum­bágó) és az ülőidegzsábát (isiász), a húgyutak fertőzéseit, bőrkiütéseket és a vesekövet.

Amikor vizelethajtót kap valaki, akkor ezzel együtt egy kisebb mennyiségű nyálkahártya-bevonószert is adnak, hogy tompítsák a vizelethajtó vesére gya­korolt hatását (ha a vizelethajtó irritáló anyagot is tartalmaz), hogy védjék a vese szöveteit a kövek mozgásának következményeitől. Vizelethaj­tó gyógynövények: közönséges párlófű (Agrimonia eupatorfa), mezéi zsúrló (Equisetum arvense), petrezselyem (Petroselinum spp.), medveszőlő (Arctostaphylos uva-ursi), ragadós galaj (Gali­um aparine), Agathosma betulina, közönséges boróka (Juniperus communis), orvosi ziliz (Al­thaea officinalis), útifű fajok (Piantago spp.), apró csalán (Urtica urens), közönséges bojtorján (Arctium lappa), pitypang (Taraxacum officinale), cseregalagonya (Crataegus oxycantha) és Atractylodes macrocephala.