Gyógynövény terápiák

Az emberi szervezet sokféleképpen reagál a gyógynövényes kezelésekre. A reakciók csoportosításával született az a hagyományos felosztás, amely nyolc általános és alapvető terápiás módszert, keze­lési eljárást tartalmaz.

Gyógynövény terápiás módszerek:

1. Erősítés, vagy tonizálás
2. Hashajtás
3. Hánytatás
4. Izzasztás
5. Nyugtatás, csillapítás
6. Stimuláció, azaz serkentés
7. Vértisztítás
8. Vizelethajtás (a folyadékegyensúly szabályozása).

Az egyes terápiás módszerek a betegségek bi­zonyos fajtái ellen használhatók, és gyakran több módszer együttesével érhető el a kívánt gyógyhatás.

Bármely terápia esetén a kezelést a szervezet erejéhez, energiájához kell igazítani. Azaz, akár­milyen hatékonyan is távolítanak el bizonyos gyógynövények a mérgeket hasmenés vagy há­nyás előidézésével, mégsem alkalmazhatók gyen­ge vagy legyengült szervezetű és kevés energiá­val, kis energiatartalékokkal rendelkező egyé­neknél, mivel ezek az eljárások tovább csökken­tenék a szervezet energiáit. Ennek érteimében igen fontos a kezelés során bekövetkező, a be­tegség lefolyásában beálló változásokat nap mint nap nyomon követni, és aszerint meghatározni, hogy mi a beteg pillanatnyi állapotának a leg­megfelelőbb kezelés. A nyolc terápiás módszer­ben való jártasság teszi lehetővé, hogy hatékony kezeléssort válasszunk a minél gyorsabb gyógyu­lás elősegítése érdekében.

Erősítés, tonizálás

Azok a gyógynövények használatosak erősítő­szerként, amelyek a szervezet energiáját növe­lik. Használatukat rendszerint olyanoknak java­solják, akik gyengék, kimerültek, egészségi álla­potuk leromlott, életerejük lecsökkent. Az erősítő kezelést, vagy tonizáló terápiát mind a heveny betegségekből való fölépülés során, mind pedig a krónikus betegségek utáni megerősödés, az energia visszanyerése érdekében alkalmazzák. Ugyancsak jót tesznek ezek a szerek, ha az egészség megőrzése a cél, illetve ha kisebb egyensúlyhiányon akarunk úrrá lenni.

Az erősítők táplálják a szerveket. A gyógy­növények egy része elsődlegesen tápanyagokat szolgáltat: vitaminokat, ásványi anyagokat és cukrot.

Más fajok, e tápanyagok egy részének bizto­sítása mellett, kiegyensúlyozzák és mozgósítják a szervek energiáját, képessé téve azokat az asszi­milációra és a tápanyagok hasznosítására.

Az erősítő gyógynövények szerepe az, hogy megszüntessék a szervezetben mutatkozó hiá­nyokat (pl. gyengeséget, vagy vészes elégtelenséget). Ha a szervezet valamely funkciójában elégtelen­ség tapasztalható, akkor ez általában az összes többiben is megnyilvánul, és a létfontosságú anyagokban (ásványi sók, vitaminok) is hiány mutatkozik.

Ha valaki nagyon gyenge, és a szer­vezete egyensúlya erősen kibillent, az erős yang-tonikok alkalmazása nem javallott, mert ezekkel még távolabb kerülne a szervezet az egyensúlyi állapottól. Ezért először az enyhébb hatású, táp­láló yin-tonikokat kell fogyasztani. Ezek általá­ban gyümölcsök, gyógynövények virágai és leve­lei. Később azután adhatunk serkentő tonizáló-szereket is, hogy elősegítsük az asszimilációt és javítsuk a tápanyagok hasznosítását. Ez utóbbiak, a yang-tonikok, általában gyökerek és kérgek.

Hashajtás

A növényi hashajtók alkalmazása hasznos lehet olyan betegségeknél, amelyekhez túlzott vála­déktermelés, mérgek képződése és gyenge kivá­lasztás, ürítés társul. A székrekedést komoly prob­lémának kell tekintenünk, mert a salakanyagok visszatartása más, súlyosabb betegségekhez is vezethet. A hashajtókat nem szabad mértéktele­nül használni, mivel alkalmazásuk kimeríti a szervezetet, ezért csak olyanoknak adható időn­ként, akik viszonylag jó egészségnek örvendenek. A kielégítő, rendszeres ürítés nagymértékben függ a táplálkozástól; az étrendi tényezőknek központi szerepe van ennek a fontos funkciónak a szabá­lyozásában.

A gyógynövények sokféle módon segítik elő az ürítést. Némelyek, mint a Rhamnus purshiana kérge és a szeldelt levelű rebarbara (Rheum palmatum) gyöktörzse az epe vékonybélbe jutásá­nak serkentése és a perisztaltika gyorsítása útján fejtik ki hashajtó hatásukat. Perisztaltikának nevezzük (töb­bek között) a belek izomzatának természetes, ritmikus összehúzódását, amelynek célja, hogy a béltartalmat to­vábbítsa.

Más növények, például az igazi édes- gyökér (Glycyrrhiza glabra), az Ulmus fulva, va­lamint a különféle olajok a beleket mintegy kikenő, nyugtató és enyhébb hatású szerek, ame­lyekkel a felnőttek kisebb ürítési problémáit és a gyerekek székrekedését lehet orvosolni. Az Aloe vera mindkét módon hat, ezért az a betegségek előrehaladottabb állapotában alkalmazható székrekedés ellen. A salakképző has­hajtók, mint a bolha útifű (Piantago psyllium) magja, a lenmag és a galambzsálya (Saivia columbariae) magvai megduzzadnak nedvesség hatására és ezzel erősen megnövelik a salak­anyagok tömegét, terjedelmét. Ezek a növényi magvak egyúttal táplálóak is. A különféle típusú hashajtók társítása, például Rhamnus purshiana, igazi édesgyökér (Glycyrrhiza glabra), bolha úti­fű (Piantago psyllium), len (Linum) és galamb- zsálya (Saivia columbariae) magjának keveréke hashajtó és tápláló, nyugtató, nyálkahártya-bevonó, de egyben serkentő hatású tonikot szol­gáltat.

Hánytatás

A hánytató gyógynövények a gyomor gyors ki­ürülését eredményezik. Erre szükség lehet akkor, ha valaki rosszul érzi magát, mert túl sokat evett vagy nem megfelelő összeállításban. Ugyancsak javallott a hánytatás mérgezések esetén, a mennyiben nem maró anyag okozza, vagyis nem fog­ja a nyelőcsövet a hányáskor ismét fölmarni.

Vannak, akiknek a szervezete hajlamos sok nyálkát termelni bizonyos táplálékok élfogyasz­tását követően. Ilyenkor a kezelés első lépése, hogy a nyálka képződésének helye, a gyomor kiürüljön. Szintén alkalmazható a hánytatás a túl sok étel elfogyasztása következtében jelentkező hidegség esetében.

A legtöbb gyógyszertárban kapható gyógynö­vényszirup, az ipekakuána, kiváló hánytató. A hólyagos lobélia (Lobelia inflata) szintén alkal­mas e célra: 3X1 egész kávéskanálnyi lobélia- tinktúrát kell lenyelni 30 percen belül. Közben annyi borsmenta (Mentha piperita) teát kell meginnia a páciensnek, amennyit csak bír (hozzávetőlegesen 8 csésze az ideális), és ujjával a torkába nyúlva, öklendezést kiváltva kell előse­gítenie a hányást.

A hányás erősen apasztja a szervezet ener­giáit, ezért nem alkalmazható olyan személyek­nél, akik már amúgy is nagyon legyengültek. A hánytatást követheti enyhe serkentő, élénkítő kezelés nyugtató, gyulladáscsökkentő gyógynö­vények adásával egyidejűleg, hogy az illető visszanyerje energiáját és ismét erőre kapjon.

Izzasztás

Az izzasztást a külső okokra visszavezethető be­tegségek kezelésére, megfázásra, influenzára, lázra használják. A kezelés kétféleképpen tör­ténhet: lazító, nyugtató hatású izzasztókkal, vagy serkentő, élénkítő hatású izzasztó gyógynövényteákkal. A lazító, például az illatos macskamen­tával (Nepeta cataria) vagy citromfűvel (Melissa officinatis) készült teákkal olyan betegségeket kezelnek, amelyekben a bőr pórusai zártak és az energia visszavonult a test felszínéről.

A nö­vények illóolaja kiválasztásra kerül és a bőr pó­rusain át távozik, nyugtatva, csillapítva ezzel a test felszínét. A serkentő teák hőt szolgáltatnak, fokozzák a keringést és elősegítik az izzadást. Ezeket a belső szervek gyengeségének ellensú­lyozására használják. Jó serkentő izzasztó tea készíthető amerikai lázgyökér (Eupatorium perfoliatum), fekete bodza (Sambucus nigra) virágjá­nak és borsmenta (Mentha piperita) fölhaszná­lásával, vagy erőspaprika, gyömbér, citrom és méz keverékéből.

Az izzasztó teákat melegen kell elfogyasztani. Ugyanezek a gyógynövények hideg tea formájá­ban vizelethajtóként funkcionálnak. Bizonyos mértékű izzadás már közvetlenül a tea elfogyasz­tásakor is jelentkezik, de fokozni lehet a verejtékezést külső forrásból származó hőmennyiség felvételével, azaz ha egy forró fürdő után pok­rócba csavarjuk magunkat, és megiszunk két csésze forró teát.

Nyugtatás

Ezt a kezelést akkor kell alkalmazni, amikor nagyfokú nyugtalanság, idegesség vagy irritáció, izgalmi állapot áll fenn, ami gátolja a beteg­ségből való kigyógyulást. A nyugtátoknak három fajtája van: gyulladáscsökkentő nyálkahártya­-bevonó, idegerősítő és görcsoldó hatású anya­gok. A kezeléseket egy-két napon át intenzíven folytatva, azt akár minden órában meg lehet is­mételni.

A gyulladáscsökkentő, nyálkahártya-bevonó hatású gyógynövények és táplálékok mintegy „megkenik” az ízületeket, a csontokat, a béltrak­tust, sőt még életünk feszítő konfliktusait is eny­hítik. Az Ulmus fulva kérge, az orvosi ziliz (Althaea officinalis), a fekete nadálytő (Symphytum officináié) gyökere, a meleg tej, a vízben főtt, lucskos zab és árpa mind arra használato­sak, hogy megnyugtassák a szervezetet, feszült­ségoldó hatással legyenek az egyénre a gyógy­kezelés ideje alatt. Bármilyen nyálkás anyag jó hatású; elfogyaszthatók meleg, mézes tejjel, amely fokozza a nyugtató hatást.

Az idegerősítő szerek táplálják, erősítik az idegrendszert és kiegyensúlyozzák energiáját. Az idegerősítő gyógynövények között találjuk a csukóka fajokat, a bakfüvet (Betonica officinalis), a molyhos papucskosbort (Cypripedium pubescens) és a közönséges macs­kagyökeret (Valeriana officinalis).

A görcsoldószerek csökkentik az idegi eredetű feszültségeket az izmokban, a vázizmokban és a belső szervek simaizmaiban egyaránt. Ugyanak­kor enyhítik a feszültség és a görcs okozta fáj­dalmakat. Ilyen hatású növény a hólyagos lobélia (Lobelia inflata), a közönséges macskagyökér (Valeriana officinalis), a mámorbors (Piper methysticum), a fürtös poloskavész (Cimicifuga racemosa) és a kínai angyalgyökér (Angelica sinensis).

Minden esetben nagyon fontos, hogy kellő mennyiségű kalcium kerüljön a táplálékkal a szervezetbe, mivel lényeges szerepe van az idegrendszer és az izmok együttműködésében. Nem ritka, hogy a nyugtató terápiát serkentő kezelés­sel egyidejűleg alkalmazzák. A kettő nem kö­zömbösíti, viszont tompítja, kiegyenlíti egymást.

Stimuláló, serkentés

Ennek a terápiás eljárásnak a célja a test életerejének serkentése, felpezsdítése, mozgósítá­sa annak érdekében, hogy a szervezet kivesse magából a betegséget. A növényi serkentősze­rek, más gyógynövényekkelegyütt adva előse­gítik azok kiválasztó, fenntartó és fölépítő, erő­sítő funkcióit. A hatékony növényi serkentőszerek gyömbért, erőspaprikát, fokhagymát, fekete borsot és szegfűszeget tartalmaznak.

A stimulánsok serkentik az anyagcserét, fokoz­zák a keringést, megszüntetik az energiagátakat, szétoszlatják az elzáródásokat és felmelegítik a testet. Különösen hasznos ezt a kezelést alkal­mazni a betegségek kezdeti, heveny szakaszában. A szervezet mélyén rejlő energiákat mozgósítjuk ezzel, hogy az leküzdhesse a betegséget. A növényi serkentőszerek ugyanakkor visszaadhat­ják a szervezet idült betegségek által aláásott vagy lecsökkenteti életerejét is.

Sok betegség tulajdonítható annak, hogy a vér, a nyirok, a tápanyagok, vitaminok, ásványi sók (az emésztés és az asszimiláció folyamatá­ban), a salakanyagok (amelyek a táplálékokból és az anyagcseréből is származnak) vagy az idegi energia szabad áramlása nem akadálytalan.

A stimulánsok fontos eszközei a szervezetben hideg, inaktív területeket képző gátak áttörésé­nek. Az energiatöbblet, a keringés javulása és a meleg visszaállítják a normál aktivitást, így hely­reáll a dinamikus egyensúly minden élettani vo­natkozásban.

A szervezet lecsökkent energiájával jellemez­hető betegségek, amelyek a lassúság és gyen­geség érzésével járnak, (mint megfázás vagy influenza esetén), eredményesen kezelhetők ser­kentő terápiával, amelyet általában egyéb keze­lések is kísérnek. Kezelhető továbbá hosszan tartó, nem szűnő hőemelkedés is fölmelegítő gyógynövényi serkentőszerekkel, mint amilyen a fekete bors és az erős paprika. Ebben az ellent­mondásosnak látszó helyzetben a láz úgy küzd­hető le, hogy a szervezet saját hőtermelését se­gítjük, lehetővé téve ezzel a láz csillapodását.

A serkentőszerek ugyancsak általánosan hasz­nálatosak a rossz, illetve gyenge emésztés javí­tására. Sok aromás konyhai fűszernövény és fű­szer hasznosnak bizonyul az emésztési zavarok és a bélszelek, a felfúvódás kezelésében, mivel serkentik a gyomor és a vékonybél működését.

A legtöbb ember jól viszonyul az utóbbi idők divatos serkentő-, illetve ajzószer-ellenes kam­pányához, különösen ami a feketekávét és a fe­kete (angol) teát illeti. De ezek az italok is (sti­muláló hatású koffein és rokon anyag tartalmuk ellenére) a serkentő hatású gyógynövényekkel egyetemben hasznosak lehetnek az esetek jelen­tős részében, ha helyesen alkalmazzuk őket. Ugyanakkor természetesen káros lehet a serkentő italok mértéktelen fogyasztása a szervezet szük­ségleteinek tekintetbe vétele nélkül. De a leg­főbb gond a feketekávéval, és kisebb mértékben a fekete teával az, hogy jelentős savas hatásuk van, ami – nagy mennyiségben fogyasztva őket —, toxikus (mérgező) állapotokat idéz elő a vér­ben és az emésztőrendszerben. Ez végső soron hozzájárulhat más betegségek kialakulásához. Ezért tehát nem szabad összetéveszteni ezeket a túl­zott mértékben fogyasztott, egyértelműen káros hatású ajzószereket az egyéb, gyógynövényi ere­detű serkentőszerekkel, amelyek helyesen alkal­mazva nagyon is üdvösek bizonyos betegségek leküzdésében.

A serkentő terápiát nem lehet, nem szabad alkalmazni nagyfokú gyengeség esetén – ami gyakran előfordul súlyos, illetve hosszan tartó be­tegség után -, mivel a szervezet erőforrásai ilyenkor kimerültek, tehát nem lehet jobb műkö­désre serkenteni. Idővel és fokozatosan azonban lehet stimulánsokat adni, támogatandó más gyógynövények hatását az említett nehéz idő­szakban, hogy az erő visszatérjen a testbe. Szin­tén nem lehet serkentőszereket használni, ami­kor a szervezet mérgező anyagokat, toxinokat távolít el a bőrön át kiütéses bőrbajok formájá­ban, mert a stimulánsok fokozzák ezt a kiválasz­tó folyamatot, és ezáltal a betegség tünetei ne­hezebben múlnak el. A serkentőszerek használa­tát a lehető legkisebbre kell csökkenteni idegesség és magas vérnyomás esetén. Végül, kerülni kell a serkentő hatású anyagokat, köztük a csípős, fűszeres ételeket a vastagbél idülten egyensúly-vesztett állapota esetén. A serkentősze­rek túlságosan megdolgoztatják, túlzott aktivitás­ra kényszerítik a vastagbelet, ami ürítési problé­mákhoz és aranyér kialakulásához vezethet.

Vértisztítás

A legtöbb herbalista egyetért abban, hogy ha az ember képes megtisztítani a vérét, és közömbö­síteni a benne lévő fölös, illetve túl nagy sav­mennyiséget, végülis az összes betegség vissza­fejlődik. Ezért a vértisztító szerek használata elő­kelő helyet foglal el a gyógynövényterápiák kö­zött.

A vér és a nyirok számtalan mérgező anyagot szállít, amelyek legtöbbje savas karak­terű. Ezek között szerepelnek az ételek és italok alkotószereként elfogyasztott tartósító vegyületek, amelyeket a szervezet nehezen tud kiüríteni. Ugyancsak ide tartoznak a szervezet természetes salakanyagai, amelyek olykor kiüríthetetlenül nagy mennyiségben képződnek, illetve a kivá­lasztásuk, ürülésük nem megfelelő, ha a szervek működése nem tökéletes.

A hagyományos kínai orvoslás felfogása szerint a vérben levő mérgek többlet „meleget” képviselnek, az ezek mennyi­ségét szaporító fertőzéseket pedig forró betegsé­geknek nevezi. A vér tisztaságáért a szervezetben leginkább a vékonybél felel, amelynek a hasz­nosítható tápanyagokat el kell választani a tel­jes felvett anyagmennyiségtől. A vér tisztaságát másodlagosan befolyásoló szerv a máj, a vese és a vastagbél.

A vért többféleképpen lehet megtisztítani:

• A (savaknak erősen lúgos hatású gyógynövé­nyekkel (pl. pitypang, lucerna) történő közvetlen, direkt semlegesí­tése révén;
• A szervezet létfontosságú funkcióinak, külö­nösen a máj, a vese, a tüdő és a vastagbél mű­ködésének serkentése révén (pl. kerti mahónia, aranygyökér segítségével;
• A felesleges nedvesség (víztartalom) és a zsír­többlet eltávolításával azokról a helyekről, ahol a méreganyagok raktározódnak, vagy ideiglene­sen felhalmozódtak (pl. útifű fajok, molyhos ökörfarkkóró, tyúkhúr, vagy Centella asiatica segítségével);
• A fölös „meleg” kiküszöbölésével elsősorban a vékonybélből (pl. szeldelt levelű rebarbara gyöktörzse segítségével).

A legjobb vér- és nyiroktisztító gyógynövény a kansasi kígyógyökér, amit Észak-Amerikában „préridoktor”-nak is ne­veznek. Ez a növény a vértisztítás mind a négy típusához hozzájárul valamilyen mértékben. További hatásos vértisztítók: közönsé­ges bojtorján (Arctium lappa) gyökér, pitypang (Taraxacum officinale), réti lóhere (Trifolium pratense) és a kerti mahonia (Mahonia aquifolium).

A vértisztítók alkalmazása különösen fontos a fertőzések kezelésében. A gyógynövények nem csak a fertőzés következtében képződött mérgek eltávolításában segítenek, de a fölösleges ned­vesség (víztartalom) kiküszöbölésében is részt vesznek, amely a fertőzés táptalaja. Általuk a fertőzés teljesen meg is szűnhet, mivel a gyógy­növények segítik természetes védekező mechaniz­musaink működését. A kígyógyökér (Echinacea) például serkenti a fehérvérsejt-képződést, ame­lyek azután elpusztítják a támadó baktériumo­kat és vírusokat.

Vizelethajtás (a folyadékegyensúly szabályozása)

A testnedvek legnagyobb része víz. E fontos összetevő mennyiségének szabályozásával helyre­állíthatjuk, megőrizhetjük egészségünket és jó közérzetünket.

Szervezetünkben a folyadékok, testnedvek mennyisége nagyon gyorsan változhat, ami kiha­tással van érzelmeinkre. Tény, hogy az érzelmek változása gyakran kapcsolódik a folyadékegyen­súly módosulásaihoz. A nők például közvetlenül a menstruáció előtt általában érzékenyebbek. Ugyanekkor ebben az időszakban fokozott mér­tékű folyadék-visszatartás tapasztalható szerveze­tükben. Ahogy a menstruáció alatt kiürítik a visszatartott folyadékot, úgy válnak az érzelmeik előbb ismét hullámzóvá, amíg végül visszatér a normális, kiegyensúlyozott állapot.

A szervezetben felgyülemlett túl sok víz gyen­geség, erőtlenség érzéséhez, paranoiához és depresszióhoz vezethet. A túl kevés víz viszont ingerlékenységet, lobbanékonyságot, indulatos, erőszakos reakciókat vált ki. A víz használható a „tűz, a lobogás” lecsendesítésére, de a túl sok víz „lehűti, lelohasztja a kedvet”. A vízfölösleg – kivált, amit az étellel, illetve ételhez fogyasz­tunk él – zavarja a normális emésztést, mivel fölhígítja a gyomornedveket, az enzimeket.

A belső szervek is vizenyősekké válhatnak; közis­mert példa erre a hasnyálmirigy vizenyősségének köszönhetően az esetenként előforduló hipoglikémia.

A szervezet víztartalmának csökkentésére szol­gáló legfontosabb módszer a vizelethatjó gyógy­növények alkalmazása. Fontos vizelethajtó az ernyőskörtike (Chimaphila umbellata), a mezei zsúrló (Equisetum arvense), a ragadós galaj (Galium aparine), a kukorica, a medveszőlő (Arctostaphylos uvaursi) levele és a boróka (Juniperus communis) tobozbogyó termése. E növények hasz­nálata növeli a képződő vizelet mennyiségét, csökkenti a vérnyomást és elősegíti a vér tisztu­lását.

Csökken tőlük a testsúly is. Erre a célra jól használhatók az összehúzó (adstringens) vizelethajtók, mint a ragadós galaj (Galium aparine) és a medveszőlő (Arctostaphylos uvaursi).

A test optimális folyadékegyensúlyának fenn­tartása szempontjából igen lényeges, hogy sza­bályozzuk a vízfogyasztást. Ha szomjasak va­gyunk, gondoljuk végig az érzés okát. Ha a szom­júság a fűszeres ételeknek köszönhető, akkor csökkenteni kell a fűszerek mennyiségét az éte­lekben, hogy a fölvett víz mennyisége is csökken­jen. Más a helyzet, ha például sportolása szomjú­ság oka. Olyankor természetes a fokozott vízvesz­teség következtében. Jelentős mennyiségű vizet veszünk fel a táplálékok alkotórészeként. Azok­nak, akiknek a szervezetében túl sok a víz, át kell térniük kisebb víztartalmú eledelekre. A táplá­lékok mellett elfogyasztott folyadék mennyiségét szintén mérsékelni kell, így biztosíthatók a ked­vező feltételek az emésztéshez.

Amikor gyógynövényes kezelést kap valaki, számolnia kell a teákkal fölvett vízmennyiség­gel. Ha ez túl soknak bizonyulna, más formában kell a készítményt előállítani, illetve használni, például tinktúraként. A vese gyengeségén, elég­telen működésén szintén lehet segíteni. A legyengült vesét tovább terhelheti a túlzott mennyiségben fölvett víz. Egyértelműen vizenyős vesére utalnak a táskás szemek, vagy a sötét elszíneződés a szem alatt.